Okos bója: Feil Liza Red Dot Díjjal elismert formatervezői alkotása

A Red Dot díj a világ egyik legrangosabb és legelismertebb nemzetközi formatervezési megmérettetése, amelyet 1955 óta rendeznek meg Németországban. A formatervezői díjat évente ítélik oda a kiemelkedő minőségű, innovatív termékeknek, márkáknak és koncepcióknak három fő kategóriában. A díjazottak elnyerik nemzetközi szinten a kiválóság szimbólumaként elismert Red Dot Díj használati jogát.

Folyóvizeink biztonságának növelése és a környezeti adatok gyűjtése terén is úttörő áttörést hozott Feil Liza ipari-formatervező mérnök alkotása, a Red Dot díjjal elismert Okos bója. Ez a komplex műszaki megoldás valós idejű telemetriai és környezetvédelmi monitorozást biztosít álló- és folyóvizeinkben extrém vízi körülmények között is. A műszaki tartalom tökéletes formatervezéssel párosult. Feil Liza az Óbudai Egyetem Rejtő Sándor Könnyűipari és Környezetmérnöki Kar Terméktervező Intézetében végezte BSc tanulmányait, évek óta aktív óraadó kollégánk, aki szemléletével a Tudományos Diákköri Konferenciákon is segíti munkánkat Bíráló Bizottsági tagként.

1. Mikor kezdted az ‘okos bója’ tervezését, milyen utat jártál be, hogy eljuthass a Red Dot formatervezői díjig?

2022. tavaszán, az utolsó egyetemi félévemben kezdtem foglalkozni az Okos bójával. Gyerekkorom óta erős kötődésem van a vízhez, ezért olyan diplomamunkát kerestem, amelyben ez a személyes érdeklődés egy valódi problémával találkozik.

A bója akkor szokatlan témaválasztásnak számított. Sokan terveztek bútort, pavilont, autót vagy más okoseszközt; én egy vízminőség-monitorozó eszközben láttam lehetőséget. Már az alapszakos diplomámnál, egy orvosi termékfejlesztésnél is azt tapasztaltam, hogy érdemes figyelmet fordítani azokra a területekre, amelyek kevésbé látványosak, de nagy szükség van rájuk a mindennapokban.

A diplomamunka végül Best of METU Diploma díjat kapott, később a Magyar Formatervezési Díjon megosztott különdíjban részesült, majd elnyerte a BIG SEE Product Design Awardot és a Grand Prix-t is. Ezek fontos visszajelzések voltak, de a következő kérdés számomra az volt, hogy a terv megállja-e a helyét a gyakorlatban.

Amikor a Vízion csapata felkarolta a projektet, már az volt a célunk, hogy piacra vihető terméket hozzunk létre. Újra átgondoltuk a biztonságos működést, a gyártást, az alkatrészeket és az összeszerelést. Ez nagyjából öt hónapos fejlesztés volt. A díjak azonban még nem jelentették azt, hogy a bóját másnap vízre lehet tenni. Az igazi fordulat akkor jött, amikor a Vízion csapata felkarolta a tervet, és célul tűztük ki, hogy piaci termék legyen belőle. Ekkor újra végig kellett gondolnunk, hogyan működjön biztonságosan, hogyan gyártható, és hogyan lehet összeszerelni. Körülbelül öt hónapig dolgoztunk az új változaton. Kívülről csak keveset változott, de a belső felépítése és a működése sokkal kiforrottabb lett.

Ezt a változatot neveztük be a Red Dot díjra. Amikor április végén megérkezett az értesítés, óriási öröm volt. Ugyanakkor számomra a díj annak a közös munkának az elismerése is, amely a diplomaterv és a megvalósítható termék között történt.

2. Úgy tudom, korábban már a mostani okos bójád elődje néhány évvel ezelőtt részesült egy magas szintű hazai design díjban- kérlek mesélj erről a bójádról és a díjról.

Igen. A bója korábbi változata a Magyar Formatervezési Díjon elnyerte a Kulturális és Innovációs Minisztérium Felsőoktatásért Felelős Államtitkárságának megosztott különdíját. Diplomamunkaként ez különösen értékes szakmai visszajelzés volt.

Ezt követte a BIG SEE Product Design Award és a Grand Prix. A szlovén hátterű BIG SEE európai szinten is figyelmet fordít azokra a tervekre, amelyek a fenntarthatósággal és a környezet védelmével foglalkoznak. Jó volt látni, hogy a bója mögötti kérdés, vagyis hogy hogyan érthetjük meg jobban vizeink állapotát, ezen a fórumon is jelentőséget kapott.

Ezek a díjak egy korábbi tervezési állomást ismertek el. A mostani bójában már benne van az a fejlesztőmunka is, amely ahhoz kellett, hogy a koncepcióból működő termék válhasson. Tervezőként számomra ez az út legalább olyan fontos, mint maga az elismerés.

3. Milyen projekt kapcsán készült a most díjazott alkotásod?

A most díjazott változatot nem egyetlen megbízás hívta életre. Inkább egy sürgető igény: hogyan vehetnénk észre időben, ha baj van a vizeinkkel?

A víz állapota jóval azelőtt változhat, hogy ezt a partról észrevennénk. Csökkenhet az oldott oxigén mennyisége, emelkedhet a víz hőmérséklete, vagy megindulhat egy kedvezőtlen folyamat. Ha ezekről csak későn szerzünk tudomást, a beavatkozás nehezebb, költségesebb, és a természeti kár sem mindig hozható helyre.

Timmel Ede, a MA-HAL ügyvezető igazgatója szerint az automatizált, digitális vízmonitorozás Magyarországon még kezdeti szakaszban jár; becslésük alapján a gazdaságok mintegy öt százaléka használhat olyan eszközt, amely folyamatosan, emberi jelenlét nélkül figyeli a fontos vízminőségi értékeket. Ebben látjuk a bója szerepét: rendszeres adatot adni ahhoz, hogy a felelősök hamarabb felismerhessék a változásokat és megalapozottabban dönthessenek.

A vízhiány ezt a kérdést még élesebbé teszi. Kevesebb vízben gyorsabban változhatnak a körülmények: emelkedhet a hőmérséklet, nőhet az algavirágzás és az oxigénhiány kockázata. A mérés önmagában nem szünteti meg ezeket a problémákat, de időt adhat a cselekvésre és jelentősen spórolhat a költségeken.

4. Kik segítették ipari-formatervező mérnöki munkádat?

Erre mindig azt mondom: idáig biztosan nem jutottam volna el egyedül. Már a pályaválasztásomnál is volt mellettem valaki, aki sokat számított. Eredetileg villamosmérnöknek készültem, de a felvételi előtt éreztem, hogy talán nem ez az én utam. Egy hozzám közel álló barát bátorított arra, hogy komolyan vegyem a formatervezés iránti érdeklődésemet. Ha akkor nem noszogat, lehet, hogy ma egészen mással foglalkoznék.

A pályámon az is sokat számított, hogy tapasztaltabb szakemberektől tanulhattam. Egy mentor nem kész válaszokat ad minden helyzetre. Sokszor azzal segít a legtöbbet, hogy jobb kérdéseket tesz fel, és olyan szempontokra hívja fel a figyelmet, amelyeket kezdőként még nem látnánk.

A bója fejlesztése pedig valódi csapatmunka. A Vízionnal azon dolgoztunk, hogy a tervből megvalósítható termék legyen. A dFarm mérnökei jelentős munkát végeztek a kompakt adatfeldolgozó egység fejlesztésében, amelyet a bójába integráltunk, ez egy egyedülálló know-how a piacon jelenleg. Formatervezőként az a feladatom, hogy a használat, a műszaki működés és a gyárthatóság szempontjai egységes termékben találkozzanak. Ehhez nélkülözhetetlen a különböző szakterületek közös munkája.

5. Az Óbudai Egyetem RKK tanulmányaid során milyen szaktudást, ‘skill’-eket sajátítottál el, amelyek hozzásegítettek ehhez a rangos elismeréshez?

Bár a bója nem az Óbudai Egyetemen készült, az ott megszerzett mérnöki alapok végigkísérték a tervezését. Az egyik legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy egy termék formáját nem lehet elszakítani attól, hogyan működik és hogyan készül el.

Az elektrotechnika segített megérteni az elektronikai eszközök tervezési szempontjait. Nem az volt a cél, hogy villamosmérnökké váljunk, hanem hogy formatervezőként érdemben tudjunk együtt dolgozni a mérnökökkel, és már a tervezés korai szakaszában számoljunk a technológia adottságaival.

Az anyagismeret megtanított arra, hogy az anyagválasztás mindig több puszta esztétikai döntésnél: figyelembe kell venni a tulajdonságokat, az igénybevételt és az anyagok egymáshoz való viszonyát. A mérnöki tervezés pedig a műszaki ábrázolás, a mérnöki világ nyelvezetét és a 3D modellezés alapjait adta meg.

Ezek a készségek egy olyan terméknél válnak igazán fontossá, mint a bója. Nem elég, hogy a forma kifejezze, mire való az eszköz. A belső alkatrészeknek el kell férniük, a szerkezetet össze kell tudni szerelni, és az egésznek megbízhatóan kell működnie abban a környezetben, amelyre terveztük.

Szívből gratulálunk Feil Liza alumni hallgatónknak, akivel a 2026. Rejtő Konferencián személyesen is találkozhatnak az érdeklődők!

Budapest, 2026. szeptember 25.

Dr. habil. Papp-Vid Dóra

egyetemi docens